9 player since 2008 in the Call of Duty 2 game.
Német fegyverzet:
P08 Luger:
A tervezőjérol elnevezett Luger az első világháborútól kezdve a német szolgálati pisztoly. 9mm-es és 7. 65-ös kaliberrel gyártották, és a tisztek, géppuska-osztagok fegyvere volt.
Maschinenpistole 40:
A híres MP40 1940-ben került bevetésre a nyugati fronton. Kezdetben szakaszonként 3 darab jutott belőle, később viszont széles körben elterjedt. A világháború végéig 908, 317 darabot gyártottak belőle.
Az MP40-es tárba 32 darab 9mm-es Parabellum golyó fért. Percenkénti tüzgyorsasága 350-500 töltény/perc. Utcai-és épületharcokra tervezték, teljesen (lemezelt) fémből készült, 4 kg-os súlyával elsőrangú volt közelharcra.
MP-44 (Sturmgewehr 44):
A Sturmgewehr 44 (StG. 44) a világ első igazán hatékony géppuskája volt. A II. világháború végefelé mutatták be, és ha a háború még egy évig folytatódik, az SG44 minden más gépfegyvert kiszorít a német hadseregben. A háború végéig 500. 000-et gyártottak belőle.
Karabiner 98 (Mauser):
A 98-as karabély volt a Wehrmacht alapfegyvere, és minden katonát ezzel képeztek ki függetlenül attól, hogy végül mivel szerelték fel.
Körülbelül 4 kg-os súly, és 5 töltény jellemezte a fegyvert. Ezen kívül rendkívül pontos, és erős volt, egyetlen hátránya a kis tűzgyorsaság.
Gewehr 43:
A félautomata puskák osztályát a legtöbb, hadat viselő nemzet csak a 2. Világháború során tudta rendszeresíteni. A katonai vezetők még röviddel a háború előtt is szükségtelennek tartották az öntöltő fegyvereket. Úgy tartották ugyanis, hogy a lövészek attól fogva kevésbé koncentrálnának tüzelés előtt, hiszen már nem kellene minden lövést számolniuk. A háború tapasztalatai, és a tény, miszerint más nemzetek - mint az USA vagy az oroszok - már rendelkeznek jól használható öntöltő fegyverekkel, vezettek a G43 kifejlesztéséhez. Bár jobban sikerült, mint az előd G41-es, soha nem gyártottak belőle nagy darabszámot, és inkább csak elitalakulatok használták. A közkatonák továbbra is a Kar 98k-t kapták csak, de a Gewehr 43, mely erős állóképességének és könnyű újratöltésének köszönhetően méltó ellenfele lett bármelyik fegyvernek.
Maschinengewehr 42:
Az MG42-es kora legjobb géppuskája volt. Tűzsebessége körülbelül 1600 lövés/perc. Körülbelül 11kg súlyú, ezért egy MG42-es osztag legalább három emberből állt.
RPzB 54 Panzerschreck:
Amerikai fegyverzet (USA):
Colt 45
A Colt, 1911-et és 1911-A1-t rendszeresítették az amerikai hadseregben a második világháború során. A régebbi változatot a tankok legénységei, pilóták kapták. A 1911-A1 egy kicsit nagyobb, biztonságosabb volt, nem ütött akkorát tüzeléskor. 45-ös kaliberű töltényeket használt, és mindössze 1 kg-ot nyomott. Míg eredetileg csak a tisztek számára volt elérhető, később már bármelyik közlegény is be tudta szerezni.
M3 géppisztoly (US):
TECHNIKAI ADATOK
űrméret : .45 (ACP)
csőhossz : 203 mm
teljes hossz : 577 mm (betolt válltámasszal)
tömeg : 3,70 kg (üresen)
tűzgyorsaság : 450 lövés/min
torkolati sebesség : 274 m/s
tár befogadóképessége : 30 töltény (szekrénytár)
TÖRTÉNETE
A második világháború elején az amerikai hadsereg kifejezte egy olcsón, tömegméretekben előállítható géppisztoly iránti igényét. A benyújtott pályázatok sikertelensége miatt végül létrehoztak egy hadseregen belüli tervezőcsapatot, amely megalkotta a M3 jelű (alakja után "zsírzó puska" gúnynevű) fegyvert. A robosztus, egyszerű M3 1942 végén állt szolgálatba. Tűzgyorsasága alacsony volt, de lehetőség volt egyes lövéseket is leadni vele. Mint a tömegesen gyártott fegyvereknek, ennek is több problémája akadt, a brit Sten-hez hasonlóan itt is főleg a tár volt kritikus pont, de a korai változatoknál a gyengébb minőségű anyagok is gondot okoztak. Ezek kicserélése után viszont egy hatékonyan alkalmazható gyalogsági fegyvert kaptak, mely egészen 1960-ig hadrendben maradt.
M1 Grand:
Az amerikai M1 karabély a legelső félautomata fegyverek egyike, és a második világháború során rengeteg szövetséges katona elsődleges puskája volt. Pontos, és kb. 400 méterig, van átütőereje.
Körülbelül 5. 5 kg súlyú, és 8 darab. 30-as (7. 62mm-es) kaliberű golyót fogad be, amik egy tárban sorakoznak. Ez a tár a 8. golyó kilövésével automatikusan kirepül.
Volt ezen kívül még egy távcsöves, és egy gránátvetős verziója is.
M1 Karabély:
Az M1 Karabélyt azok használták, akiknek a Garandnál könnyebb, de a Colt 1911-A1-nél mégiscsak erősebb és pontosabb fegyverre volt szükségük. Üresen kb. 2, 5 kg súlyú volt, és 15, illetve 30 töltényt tartalmazó tárral szerelték. Körülbelül 250m-es hatótávolságú fegyver. Az ejtőernyősök egy kissé módosított verzióját kapták, hely- és súlymegtakarítás céljából a puskatus visszahajtható lett.
M1903A4 Springfield mesterlövész puska:
Ezt a puskát először 1903-ban kezdték gyártani, és jó egymillió darabot állítottak elő egészen az 1930-as évek végéig, amikor leálltak a termeléssel. A II. világháború felé haladva azonban a kormányzat újraindíttatta a Remington céggel a termelést, és 1943-ra már 330. 000 darabot állítottak elő, 1944-re újabb 700. 000-et. Az idő múlásával számos változtatáson ment keresztül, melyek a felépítést érintették. Szerelték M73 és M73B1 2. 2X távcsővel is. 5 töltény fért a tárba, vagy egyesével a puskába töltve. Egészen a M-1C és M-1D puskák érkezéséig használták a Springfieldet.
BAR (Browning Automatic Rifle):
Az I. világháborúban az amerikai csapatoknak jól jött volna egy erős géppuska, de az újonnan kifejlesztett BAR túl későn, és kis számban került a harcmezőre ahhoz, hogy befolyásolhatta volna a háború kimenetelét. A II. világháborúban a súlya ellenére (több mint 10 kg, üresen) nagyon gyorsan elterjedt, és vitathatatlan érdemeket szerzett a BAR - még akkor is, ha a 20 töltény sokszor kevésnek bizonyult, és a mindenbe beleakadó támasztékot szinte mindenki azonnal leszerelte a csöröl, a plusz súly miatt is.
Brit fegyverzet:
Thompson:
M1 Thompson géppisztoly (US): TECHNIKAI ADATOK
űrméret : .45 (ACP)
csőhossz : 266 mm
teljes hossz : 813 mm
tömeg : 4,82 kg (üresen)
tűzgyorsaság : 700 lövés/min
torkolati sebesség : 277 m/s
tár befogadóképessége : 20 vagy 30 töltény (szekrénytár)
TÖRTÉNETE
A Thompson fejlesztésnek kezdete az első világháborúig nyúlik vissza, de akkor a konstrukció még kiforratlan volt, csak a 20-as években jelent meg a piacon M1928A1 jelzéssel. A csigatáras fegyver igen kedvelt volt a gengszterek körében. Hátránya volt, hogy lassan és drágán lehetett előállítani. A második világháború elején áttértek a szekrénytárak alkalmazására. 1942-ben egy tömeges termelésre átalakított, egyszerűsített változat jelent meg: az M1-es. Ennek ára kb. 20 %-a volt elődjének. 1,38 millió darab készült belőle, eböll sokat a britek kaptak meg, akik előszeretettel használták kommandós egységeiknél.
Sten Mark 2 géppisztoly:
A Sten Mark 2 egy egyszerűen gyártható, lemezelt fémből készült géppisztoly volt. 6 különböző verziót gyártottak belőle, például a kommandósok részére hangtompítós változatban. 9mm-es Parabellum lövedékeket használt, 32 töltény fért a tárba, súlya 3 kg, tűzgyorsasága 550 lövés/perc.
Enfield:
Az Enfield Mark 1 Number 4-et először 1938-ban kezdték gyártani, Mr. Scott Lee tervezte. Angliában, az Enfield-i Enfield Arms Plant fegyvergyárban, innen ered a neve.
0. 303-as kaliberű volt, 10 tölténnyel. Súlya körülbelül 4, 5 kg.
Bren Mark 2:
A Bren Mark 2-t 1941-ben rendszeresítették a hadseregben. 100 töltény fér el a dobban, és még 30 a dobozban. Körülbelül 10, 5 kg súlyú, ez valamelyest csökkenti a mozgékonyságot. Letámasztva 500/520 lövést képes leadni.
Szovjet fegyverzet:
PPSh-41 (Pepeshka 41):
A PPSh-41 a Vörös Hadsereg könnyen előállítható, megbízható fegyvere. Az orosz télben is működésképes maradt, így gyakran a németek is használták a zsákmányolt fegyvereket. Könnyen
megismerhető fa puskatusáról, és a dobtárról. A dobtár 71, míg a sima tár 35 darab 7. 62-es töltényt tartalmazott. Tűzgyorsasága 900 lövés/perc.
A brit Stennel és az MP40-el lépést tudott tartani, sőt bizonyos szempontokból felül is múlja azokat. A háború végéig körülbelül 5 millió darabot gyártottak belőle
TOKAREV SVT-40:
Kaliber: 7.62x54Rmm vintovochnyi töltény
Tárkapacitás: 10 töltény
Hossz: 1226mm
Lőtáv: 800m
Súly: 3,85 kg
Optika: 4x
Az orosz hadseregben egyre nagyobb volt az igény egy félautomata puskára, és ezt a lyukat volt hivatott az SVT 38 utódja, a SVT40 betömni. Csakúgy mint a G43, az SVT40 is lényegesen megbízhatóbb volt az elődjénél, csakhogy az oroszoknak sikerült nagyobb darabszámban gyártaniuk, mint a németeknek. A puska nagyon hatékonynak számított, és a német fegyverkonstruktőrök példaképévé vált, akik szintén egy jól használható félautomata puskát szerettek volna tervezni. Az SVT-nek az volt az előnye a Mosin-Nagant-tal szemben, hogy nem kellett folyton csőre húzni mivel ez ismétlőpuska volt. 10 golyós tárkapacitásával nem volt közelharcra megfelelő, de a mesterlövészek is használták, bár hatalmasat rúgott. Legyártása nem volt nehéz, csak a csöve volt tiszta fém, és kezelését is gyorsan meg lehetett tanulni. Mivel könnyű volt összerakni gyakran hibásodott meg, néha előfordult, hogy a golyó bent maradt a csőben. A sok hátránya ellenére azért szerették, mert sokkal pontosabb volt, mint bármelyik addigi orosz puska( a Mosin-Nagant hozta a változást).
Mosin Nagant M91/30 Rifle:
A Mosin Nagant M91/30 az oroszok legfőbb karabélya volt a II. világháborúban. 5 darab 7. 62-es töltény fért a tárba. Felcsatolható bajonett is tartozott hozzá, és körülbelül 9 millió darabot gyártottak belőle.
Degtyarev DP golyószóró (SU):
TECHNIKAI ADATOK
űrméret : 7,62 mm
csőhossz : 605 mm
teljes hossz : 1270 mm
tömeg : 9,12 kg (üresen)
tűzgyorsaság : 500-600 lövés/min
torkolati sebesség : 840 m/s
tár befogadóképessége : 47 töltény (dobtár)
TÖRTÉNETE
A DP első változata 1926-ban jelent meg. Kétéves kísérleti időszakot követően néhány módosítással 1928-tól rendszeresítették. A golyószórók (több államban a könnyűgéppuska elnevezést használják) között az első, tisztán szovjet fejlesztésű fegyver volt. Igen sokat gyártottak belőle, a szovjet hadseregben az 50-es évekig, egyes országokban a 70-es évek közepéig hadrendben állt. Sikere azon alapult, hogy egyszerű, könnyű és megbízható volt. Gyenge pontjának a lőszeradagolás számított: a dobtár könnyen elvetemedett. 1944-ben módosított változatát DPM jelöléssel gyártották.
RGD-33 gránát:
A fegyver teljes neve Rucsnaja Granata Degtyareva Model 33, jelentése Degtyarev tervezésű gránát. A gránát különlegessége, a kétfajta használati módban rejlik. Az első variáció egy sima támadógránát, a másik egy repeszgránát. Ezt úgy tudta elérni, hogy a gránát fejére egy ún. Repeszköpenyt szerelt és így repeszgránátként is tudta használni a katona. A gránát elég összetett mechanikával rendelkezett. Ezért a harctérre két külön darabban érkezett; a gránát maga egy vászontáskában és külön a gyutacs papírba csomagolva. Használat előtt belehelyezte a katona a gyutacsot a gránát tetején lévő nyílásba. Ezután a nyél elforgatásával tudta élesíteni a gránátot. A gránát hatalmasat robbant és a repeszek 30-40 méteres körben szóródtak szét. Ennek ellenére nem volt sikeres konstrukció; a gránát előkészítése sokáig tartott és gyakran föl sem robbant, ha nem dobták el megfelelően, vagy nem rázták föl erősen. A kioldószerkezet bonyolultsága és a precíz mechanika miatt nehéz volt tömegesen gyártani. Ezért már 1941-ben leváltották öt az átalakított RG-41 és az RG-42 nevű gránátok
